-on
| Amatőr színjátszás Pest megyében - visszatekintés 2006-ra |
|
- Gaál Anna - Pest megye amatőr színjátszó közösségeinek megújult alkotó műhelyei:
„Színjátszó Műhely" rendezői képzés A Pest Megyei Közművelődési Intézet a Színjátszó Műhely keretei között - az amatőr színjátszás területén - olyan továbbképző, fejlesztő szakmai műhelyt hozott létre, ahol sikerült megteremteni Pest megye különböző gyermek színjátszó csoportjai, alkotó közösségei vezetőinek rendszeres és folyamatos képzési lehetőségét. Intézményünk hosszú évek óta a Magyar Drámapedagógia Társasággal együttműködve rendezi meg a felmenő rendszerű Weöres Sándor Gyermekszínjátszó találkozók megyei és regionális döntőit. A rendezvények szervezése során tapasztaltuk, hogy évről-évre csökken a csoportok létszáma és gyengül a színvonal. Ezt a negatív folyamatot szerettük volna megállítani és megfordítani. Szakmailag jól megalapozott képzéseinkkel a közművelődési intézményekben és az általános iskolákban dolgozó gyermekszínjátszó csoportok vezetőinek széles táborát kívántuk megszólítani, azokat is, akik más színjátszó rendezői képzési formákba nem tudnak bekapcsolódni. Felhívásunkra 59 színjátszó csoportvezető jelentkezett, bizonyítva a képzés szükségességét. Foglalkozásainkat zömében hétvégeken tartottuk, igazodva a pedagógusok elfoglaltságához, ami egyben azt is jelentette, hogy a csoportvezetők szabadidejükben vettek részt foglalkozásainkon. Eredetileg öt alkalomból álló képzéssort hirdettünk meg, amit a nagy érdeklődés és a szakmai eredményesség érdekében további foglalkozásokkal bővítettünk; így a program - öt előadóval - tizenegy képzési napon valósult meg. A résztvevők magas száma miatt az elméleti foglalkozásokat párhuzamosan két csoportban bonyolítottuk le. Az utolsó két alkalom elsősorban gyakorlati foglalkozásain, együtt vettek részt a csoportvezetők. 2005. október 22.A képzés előadásainak és gyakorlati foglalkozásainak helyszínei: · Pest Megye önkormányzatának konferencia termeiA „Színjátszó Műhely" képzéseinek főbb témacsoportjai és a közreműködő szakemberek: Színpadi beszéd; darabválasztás; színjátszó-pedagógia - Benke Éva főiskolai docens (Közművelődési Tanszék), A-kategóriás rendező (Színház-és Filmművészeti Egyetem - Színházelmélet szak), Radnóti-díjas Tanítási dráma; szerepmélyítés - Kovács Éva drámapedagógus, rendező, a Drámapedagógiai Társaság tagja Színpadi tér; rögtönzéses technikák - Tóth Zsuzsanna drámapedagógus, a MMI Művészeti Programok Főosztályának vezetője, színjátszás, versmondás szakreferense Rendezési gyakorlatok - Fodor Mihály drámatanár, C- kategóriás rendező, a „Fapihe" Csokonai-díjas gyermek csoport vezetője, a Drámapedagógiai Társaság elnökségi tagja Dramatizálás ; rendezési gyakorlatok - Kis Tibor drámapedagógus, Csokonai-díjas rendező, a Drámapedagógiai Társaság tagja Színpadi összeállítás a gyakorlatban - a próbafolyamatoktól a színpadra állításig - Benke Éva Versmondás- verses összeállítások - Benke Éva és Tóth Zsuzsanna A Színjátszó Műhelyben megvalósult munkát, és annak hatását értékelve, megállapítható, hogy intézményünk jól ismerte fel a képzés szükségességét. A résztvevő csoportvezetők rendkívül hasznosnak tartották a foglalkozásokat, közel kétharmaduk a jövőben is igényt tart a kialakított műhelymunkára. Valódi kisközösségként kívánnak a továbbiakban működni, így tehát intézményünk irányításával folytatódnak a Színjátszó Műhely foglalkozásai. Szakmai barátságok alakultak ki a képzések során, a résztvevők meglátogatják egymást a próbafolyamatok időszakában, segítséget nyújtanak egymásnak a rendezői munkában. Néhány csoportvezető már az idén benevezett együttesével a Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó megyei bemutatójára, mások jövőre - a műhelymunka őszi folytatását követően - tervezik a fesztiváli megmérettetést és minősítést. A képzések vezetésére felkért, a szakma kiváló, országosan ismert és elismert szakembereivel kitűnő kapcsolatot alakítottak ki a résztvevő csoportvezetők. A foglalkozásokon elhangzottakat közvetlenül hasznosították rendezői, oktatói munkájuk során. Idézetek a résztvevők véleményeiből: „Kedves Anna! ...Ez a képzés szombatonként volt olyan lelkes tanárok számára, akik iskolájukban színjátszó kört szerveznek. Már legtöbben így, vagy úgy, de működnek, saját elképzeléseik szerint. A szombatot azért hangsúlyoznám, mert a szabadidőnk „terhére" ment a képzés. Szabadon döntöttünk, hogy jövünk, s olyan jót kaptunk, amiért a kezdet után már érdemes volt jönni. Amikor már nem kényszer volt a korai felkelés, hanem alig vártuk, hogy találkozzunk, és együtt játsszunk. Jól felépített programot kaptunk, jó előadókkal, akik felkészülten, igazán hasznosítható anyaggal jöttek. Az utóbbi években sok továbbképzésen vettem részt, ami inkább méreg volt az elfecsérelt idő miatt, mivel csak a sokszor megállapított közhelyeket hallhattam. Itt azonban az elméleti alapozás után rengeteg, hasznos, gyakorlati, azonnal hasznosítható ötleteket kaptunk úgy, hogy egymást is, magunkat és a szakmát is jobban megismerhettük. Rájöttünk eddigi hibáinkra, amit valószínűleg nem tudunk rögtön javítani, de olyan alapokat kaptunk, amire érdemes továbbépítkezni. A játék, az együttjátszás öröme a felnőtteket is magával tudja ragadni, ha jó kezekben vannak. És beindult a fantázia. Ismeretlen emberek néhány foglalkozás után a játékon keresztül többet tudtak meg egymásról, mint gondolták volna, felszabadulttá váltunk, megnyíltunk egymás előtt. S ha ez működik nálunk, működik a gyerekekkel is. Hiszen a célunk, hogy őket segítsük tanulásukban, fejlődésükben, a világhoz történő hozzáállásukban, a beilleszkedésben. S ez a tanfolyam pedig nekünk segített. Jó lenne, ha lenne folytatása, hiszen csak elkezdtük a munkát. A java, gondolom én, ezután jönne, hiszen az igazán érdemi munkát most lehetne elkezdeni, hogy már rendelkezünk az alapokkal. Jó lenne, ha a csapat együtt maradhatna, segítséget, képzést kapva a szakemberektől, amit aztán ki-ki visz tovább a maga iskolájába. Külön köszönet a szervezésért, Anna a Te munkádért. Kellemes közegben dolgoztunk, pontos információkat kaptunk, időben tudtunk mindent, rugalmasan álltál a különböző kéréseinkhez. Még egyszer köszönet ezért, bízom a folytatásban. üdvözlettel:„Levél a műhelyből Kedves levélolvasó Barátom!Bizonyára Te is tudod, hogy manapság annak, aki talpon akar maradni, aki igazán jól akarja végezni a munkáját, folyamatosan tovább kell képeznie magát. A szakmai lapokban és az interneten is sokféle továbbképzési lehetőség jelenik meg. Én most szeretnék Neked beszámolni egyről, egy nagyszerű továbbképzésről. Hogy is kezdődött? Szeptemberben egy levelet találtam a tanári szobában az asztalomon, amelyben arról értesültem, hogy a Pest Megyei Közművelődési Intézet „Színjátszó-műhely" címmel továbbképzést szervez. Amikor elolvastam a tervezett programot, azonnal eldöntöttem, ott a helyem. Az iskolában az előző évben alakítottam egy kis színjátszó csoportot, az idén pedig egy másikat is, a kisebbek számára. Voltak előtte is elképzeléseim arról, mit kellene csinálni, hiszen elvégeztem már néhány tanfolyamot, de egyrészt egy idő után az ember lendülete lelassul, ha egyedül dolgozik, ha nincs kivel megbeszélnie a problémákat, ha nincs kitől véleményt kérnie arról, min lehetne változtatni. Másrészt pedig nem ostobaság a többféleképpen megfogalmazott népi bölcsesség: A jó pap is holtig tanul. Tudós is talál, min köszörülje eszét. Holtig tanul az ember. Hát még nekem mekkora szükségem van a tanulásra, aki csak éppen kezdőnek számíthatom magam ebben a munkában! A képzés rendkívül tartalmas volt, sok területet érintett. Szólt a színjátszó pedagógiáról, a darabválasztásról, a rendező feladatairól, a színpadi beszédről, foglalkozott a színpadi térrel, a rögtönzéssel, a tanítási drámával, a dramatizálással, lírai, epikus és drámai művek színpadra alkalmazásával. A foglalkozások vezetői mind tapasztalt, neves szakemberek: Benke Éva, Fodor Mihály, Kis Tibor, Kovács Éva, Tóth Zsuzsa. Büszke vagyok rá, hogy tőlük tanulhattam. S hogy miért volt hasznos az itt végzett munka? Mert nem az elmélet, hanem a gyakorlat kapott különösen hangsúlyt. Persze elmélettel is foglalkoztunk, de a cél az volt, hogy az itt szerzett tudást mielőbb használni tudjuk a mindennapi munkában. Ha konkrét kérdése volt valakinek a saját maga által készített darabbal kapcsolatban, arra is választ kapott, illetve egy-egy problémára több megoldási javaslatot. Én is minden alkalommal energiával és sok-sok összegyűjtött hasznos tudással tértem haza. Jó volt átélve tanulni a különböző játékokat, gyakorlatokat, helyzeteket, mert így azt is megtapasztalhattuk, milyen hatásuk lehet a színjátszókra. Végezetül nagyszerű volt megismerkedni a csoporttársakkal, akik a megye különböző településeiről érkeztek. Mintha kitágult volna a világ. Annyira jónak tartottuk ezt a műhelymunkát, hogy szeretnénk folytatni valamilyen formában. Köszönettel tartozunk Gaál Annának, aki szervezte és gondos figyelemmel kísérte műhelyünk munkáját, s akinek segítségére továbbra is számítunk. Kedves levélolvasó Barátom! Látod, milyen nagyszerű dolgok történnek? Remélem, később is elolvasod majd beszámolómat, amikor a munka folytatásáról írok. Addig is minden jót kívánok. Dunaharaszti, 2006. március 19. üdvözlettel: Kovácsné Mester Ágnes"„Színjátszó Műhely- Képzés Különleges képzési sorozatra invitáltak bennünket 2005 őszén Gaál Annáék- a PMKI! Az iskolák és közművelődési intézmények felé szétröppentették a hírt: „Gyertek öt alkalommal szombatonként játszani!" Mondom ezt így utólag 2006 tavaszán. Az ötből végül is több alkalom lett s már most tudjuk, hogy folytatjuk! Olyan műhelymunkát kínáltak fel a színjátszóvezetőknek, drámapedagógusoknak, amely sok-sok gyakorlati tudnivalóval segíti a továbbiakban a munkánkat. Fantasztikus előadók, színes és érdekes foglalkozásokkal leptek meg bennünket. Csak néhány név: Benke Éva; Kovács Éva; Tóth Zsuzsa; Kiss Tibor, Fodor Mihály...(most hogy leírom nevüket szinte újra hallom a hangjukat) Pest megyéből sokan érkeztünk (félszázan biztosan!) a szélrózsa minden irányából, s vittük magunkkal az itt átélteket, tanultakat a „gyermekeinkhez". Jó volt feltöltődni, másokkal megosztani a saját gondolatainkat, s jó volt játszani. Valljuk be, mindannyian szeretünk játszani! Az együtt-játszás, pedig még különlegesebbé tette azokat a szombati napokat. Számomra a legfontosabb talán az volt, hogy megerősítéseket kaptam arra, mi az, amit jól teszek, és rengeteg apró ötletet arra, hogy hogyan tehetem jobban. Sok pedagógus vett részt a képzésben, s a következő alkalommal már lelkesen mesélték, hogy azt a játékot, pl. az irodalomórán hogyan s miképpen tudták alkalmazni, s milyen jól fogadták a gyerekek. Többünknek van színjátszó csoportja, s természetesen mi is kipróbáltuk azokat a fordulatos ötleteket, amelyeket végigjátszottunk. Számomra a legfontosabb a gyermek, aki azért jön el délutánonként a könyvtárba, hogy a többiekkel együtt játszhasson. Az a kisközösség mely a játék folyamán megszületik alkotó lendületben fantasztikus energia bombákat képes adni a csoport összes tagjának- beleértem magamat is! Oly nagyot fordult a világ, s gyermekeink szinte nem is játszanak. Rohannak az egyik külön óráról a másikra, teljesítményeket, eredményeket várnak mindenhol tőlük. Az iskola, a család dresszírozza a minél tudás központúbb lét megélésére, s végre van egy hely, egy-egy óra, amikor „CSAK JÁTSZUNK". Amikor a „színjátszó" foglalkozásra jön a gyerek, nyitottan, vidáman érkezik. Belépve a foglalkozásra készségfejlesztő gyakorlatok és próbák hosszú során áthaladva alakul ki az előadás, s alakul ki az egymásra utalt közösség. A közösség, mely minden más ízével a köznapokhoz, az iskolához, a családokhoz kapcsolódik, amely művészi mondanivalójának jó részét is innen meríti, s nekik akarja visszaadni. Megindul tehát a munka, amit játéknak is nevezhetünk, de mi felnőttek tudjuk jól, hogy ez komoly munka, összpontosítást, figyelmet és fegyelmet igénylő nehéz feladat. S lassan létrejön együtt töltött óráink miértje: a színjáték. Pilisborosjenő, 2006-03-27 Bereczkiné Szendrey Éva /a képzés egyik résztvevője/ A Színjátszó Műhely foglalkozásainak rendszeres résztvevői közül, néhányan - felismerve a színjátszó táborban rejlő továbbképzés lehetőségeit - oda is eljöttek. Voltak, akik színjátszó gyerekeket is hoztak, de volt olyan is, aki most még tájékozódni és tanulni jött. Ezek a kapcsolódási pontok intézményünk számára a szakterület erősödését, fejlődését jelzik. Pest Megyei Gyermekszínjátszók Tábora Pest megye gazdag múlttal rendelkező amatőr színjátszó életének megújítása területén az elmúlt év további pozitív változást hozott. A szakterület gazdagítása, fejlesztése érdekében elindított változásokat a szakma és a megye jeles színjátszó-rendezőivel, drámapedagógusaival együttműködve valósítottuk meg. A Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozók korábbi megyei bemutatóin tapasztaltak bizonyították, hogy múlhatatlan szükség van a megújulásra, a kiemelkedő együttesek mellett az utánpótlás biztosítására. Az első lépéseket ezen a területen a gyermekszínjátszás alapjainak a megerősítése érdekében tettük. Folytattuk a Színjátszó Műhely keretei között 2005-ben elindított képzésünket, mellyel új gyermekcsoportok létrejöttét is segítettük. A megye amatőr színjátszói „alkotó műhelyének" fontos helyszíne az évente megrendezésre kerülő nyári színjátszó tábor, ahol az egyhetes intenzív együttlét és a közben megvalósuló képzés módot ad - színjátszónak és csoportvezetőnek egyaránt - egymás munka közbeni megismerésére, képességeiknek kipróbálására. Az idei tábor - hosszú évek után - ismét Zamárdiban, a megalakulás helyszínén, a régi és új pedagógiai, rendezői elvekre építve, új pedagógus-rendezők, színjátszók bevonásával, előremutató eredményekkel valósult meg. A nyári táborban szerzett tapasztalataink alapján kimondhatjuk; amennyiben tovább tudunk haladni ezen az úton, akkor van remény arra, hogy a közel másfél évtized alatt kialakult, országosan is elismert sajátos Pest megyei stílust képviselő kiváló rendezők, együttesek mögé felzárkózzon az utánpótlást biztosító, erős középmezőny. A megye rangos színjátszó életét megteremtő rendezők - intézményünkkel együttműködve - komoly szerepet vállaltak ebben a munkában és már az első évben érzékelhető volt az eredmény. A Pest megyei gyermekszínjátszás területét a fóti Németh Kálmán Általános és Alapfokú Művészeti Iskola színjátszó csoportjai - Kis Tibor és Kovács Éva vezetésével új, határon kívüli kapcsolatokkal is bővítették. Az előző évben kovásznai és füleki gyermekszínjátszó csoportokat láttak vendégül, melynek viszonzásaként tavasszal ők utaztak Kovásznára, ahol teljesen más színházi nyelvvel, játékstílussal, inspiráló környezettel, új barátokkal ismerkedtek meg a gyerekek és a rendezők. A kapcsolatrendszer az elmúlt évben tovább bővült. A Nagyenyedi Református Kollégium által rendezett Szórvány Színjátszó Találkozón zsűritagként vett részt Kovács Éva és Kis Tibor, majd a Kollégium kérésére 2006. szeptemberében egy hetes, bentlakásos intenzív tanfolyamot tartottak az elsősorban románok lakta települések magyar tannyelvű pedagógus-rendezőinek. Időközben az év folyamán a Kollégium meghívására a fóti színjátszók is vendégszerepeltek már Nagyenyeden. Az új kapcsolatok kibontakozását intézményünk is segítette. A tábor - Zamárdi 2006 - a táborról képeket tekinthet meg a Galériák menünkben! - Zamárdi Pest megye gyermekszínjátszói és csoportvezető színjátszó-rendezői számára emblematikus fogalommá vált, amihez ma már a szakterületen sok minden mérhető. 14 évvel ezelőtt szerveződött az első tábor, s ezzel elkezdődött egy olyan tudatos „építkezés", aminek eredményeként Pest megye amatőr színjátszása már hosszú évek óta az ország élvonalába került. Az induláskor a tábor vezetője Nagy András László volt, csoportvezető-rendezői - Fodor Mihály, Kis Tibor, Kovácsné Lapu Mária - tehetséges, ambiciózus, fiatal pedagógusok voltak, akik hittek a játék felszabadító, személyiség- és jellemformáló erejében. Élvezték a kihívásnak számító alkotó feladatokat, amit a táborba jelentkező gyerekekből szerveződött alkalmi csoportokkal létrehozott produkciók jelentettek. Közösen alakították ki a módszereket, a komoly próbamunka melletti tábori foglalkozások, a hasznos - testet, lelket gazdagító - szabadidő rendjét, hagyományait. Pedagógusi, rendezői tudásuk legjavát nyújtva elérték, hogy évről-évre egyre több gyerek akart színjátszó táborba menni, így évről-évre több csoport, több színvonalas produkció született. Mint minden jó kezdeményezés életében, Zamárdiban is gondok jelentkeztek. A tábor működésével kapcsolatos véleménykülönbségek miatt lassan eltávolodott egymástól az alapító rendezők domináns csoportja és a táborvezető. Néhány éven át Zamárdi helyett, más-más helyszíneken működött a tábor. Az újjászerveződött Pest Megyei Közművelődési Intézet nagyra értékelte, rendkívül fontosnak tartotta a tábor keretei között kialakult műhelymunkát, a megye amatőr színjátszóinak hosszú évek alatt elért eredményeit. Mivel a szakterület fejlesztésével kapcsolatos intézményi elképzelések találkoztak a segítséget kérő rendező-tanárok szándékaival - akik alapvető céljukként kimondták; „Vissza a gyökerekhez!", vagyis az első táborok bevált módszereit, a tiszta, értelmetlen versengés nélküli játék, a szabadság, az új barátságok, az alkotó együttlét örömét kell visszaadni a gyerekeknek - intézetünk magától értetődően támogatásáról biztosította őket. Segítségünkkel visszatérhettek a megye színjátszói Zamárdiba, a Pest Megyei Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány táborába. A 2006. július 27- augusztus 3. között megrendezett tábor sokaknak a felejthetetlen emlékeket idéző örömteli visszatérést, másoknak a várakozással teli izgalmat, a tábor munkájába való beilleszkedést jelentette. Kihasználva a tábor maximális befogadóképességét - külön engedéllyel néhány pótágyat is be kellett tenni a faházakba - több mint 150 fővel indult az egy hetes szaktábor munkája. Ebből a magas számbók mindössze 10 fő volt - rendezőink kapcsolatai révén - Pest megyén kívüli, Csongrád megyei. A tábor értékelése során tapasztaltak rendkívüli eredményességről, meggyőző, mi több, lenyűgöző munkáról szóltak. Külön említést érdemel, hogy a tábor szabadidős programjainak szervezését azok a hajdani gyermekszínjátszók vállalták, akik már felnőttként kötődnek a számukra máig meghatározó élményeket adó színjátszó táborhoz. Az idei tábor szakmai vezetői - Kovácsné Lapu Mária, Fodor Mihály és Kis Tibor - a közel másfél évtized táboraiban szerzett bevált tapasztalataikat próbálták meg átörökíteni és újakkal kiegészíteni; kimondhatjuk, eredménnyel. Régi és új táborozókból alakult meg a nyolc csoport, majd indult a munka július 27-én késő délután. Augusztus 1-jén este nyilvános főpróbán mutatkoztak be a csoportok, majd 2-án a Művelődési Ház színpadán, valamint a Balaton parton láthattuk a heti szakmai munka eredményét, a nyolc bemutatót, az alkalmi társulatokkal készült produkciókat. Évek óta kialakult és jól bevált gyakorlat ugyanis, hogy a hajdani országos táborok mintájára a megye különböző helységeiből (Fót, Bag, Inárcs, Tököl, Szigetszentmiklós, Pilisborosjenő, Szada, Sződ, Budapest, stb.) érkező - rendszerint gyakorlott - játszók egymással összekeveredve, rutinos csoportvezetők közreműködésével hozzák létre produkcióikat, amelyet az utolsó napon mutatnak be a csoportok egymásnak és érdeklődő vendégeiknek. A fárasztó és mégis örömteli próbákon azonban nemcsak az előadások, hanem a gyerekek is alakultak, épültek. Megtanulták tisztelni, elismerni egymás személyiségét, képességeit, erényeit, vagy éppen gyengeségeit. Vetélytársakból egymást segítő, egymásért drukkoló csapattársak, barátok lettek, akik összetartoznak. Ez érezhető volt a próbákon, de az előadásokon túl a szabadidőben; az esti tábortűz, vagy Ki mit tud?-on, vetélkedőkön is. Mert erre is jutott idő, a produkciókra való készülődés mellett. Igazi tábori hangulatban, gazdag programokkal, üresjáratok nélkül teltek a napok. Jó volt látni, ahogy a „Vének", a ma már felnőtt, huszonéves színjátszók milyen szeretettel foglalkoznak a kicsikkel, milyen észrevétlenül, magától értetődően tárják fel előttük a színjátszásban, az összetartozásban, a tábori együttlétben rejlő ezernyi örömöt. Egy hét alatt egymást addig nem is ismerő nyolc alkalmi társulatokban nyolc valódi színpadi produkció született, melyek létrehozása során óriási élménnyel lettek gazdagabbak színjátszó gyerekek és rendezők egyaránt. A bemutatott előadások: Kovácsné Lapu Mária rendezésében és vezetésével - asszisztense: Kovács Géza volt - Mándy Iván: Csutak című darabja, Fodor Mihály saját írásaiból készült Vicinális című színpadi játékait rendezte meg, Gódorné Szilágyi Magdolna asszisztensi segédletével. Kis Tibor és Majsai László rendezőpáros Galuska László Pál: Fehér ló fia című művét állította színpadra, Kovács Éva rendezésében Plautus: A bögre című műve került bemutatásra Kovácsné Mester Ágnes és Matula Tünde újdonsült asszisztensek közreműködésével. Buzogány Márta színész-rendező és Tóthné Barcs Ágnes közös munkájának eredményeként Shakespeare: Tévedések vígjátékának remek rövidített változatát mutatta be a zömében első táborozókból alakult társulat. Kulik Szilvia rendező és Bereczky Éva asszisztens irányításával Kányádi Sándor: Az elveszett követ című műve került színre, míg Teleki Zsuzsanna Móricz: A fehér ló című művének színpadra állításával mutatkozott be rendezőként. Első ízben rendezett a szaktáborban Ács Tamás is, aki Müller Péter: Lugossi című darabjának bemutatását választotta. A fenti darabok színrevitelén kívül bemutatkozott a színjátszó táborozók felnőtt csapata július 29-én Zamárdi nyári programjában is a szabadtéri színpadon; Majorfalvi Bálint: Phüligtaknyosz című - az antik görög drámák nyomán írt - paródiáját, valamint Ács Tamás önálló irodalmi összeállítását láthatta az érdeklődő nagyközönség. A tábort - a hagyományoknak megfelelően - most is állófogadással és fáklyás felvonulással, közös énekléssel zárták be a színjátszók. Feltétlenül szólni kell a csoportvezető-rendező tanárok fáradhatatlan, magas színvonalú, minden elismerést megérdemlő munkájáról. A már említett három szakmai vezetőn kívül már több éve elkötelezett híve a táborban folyó műhelymunkának Buzogány Márta színész-rendező, Kovács Éva, Tóthné Barcs Ágnes, Majsai László és Kovács Géza pedagógus, színjátszó-rendező. Az idei táborban csatlakoztak rendezőként a tábor munkájához Kulik Szilvia és Teleki Zsuzsanna pedagógus, színjátszó-rendezők és Ács Tamás, aki a felnőtté vált hajdani gyermekszínjátszók csapatával most rendezőként debütált. Pap Gábor és Angyalföldi Zsuzsa évek óta tagjai a tábor szakmai stábjának, zenészként, zeneszerzőként segítik az alkotó munkát, Éles Eszter pedig koreográfusként, mozgástervezőként alkotótársa a rendezőknek. Gódorné Szilágyi Magdolna pedagógus, színjátszó-rendező két éve asszisztensként csatlakozott a szaktábor rendezői gárdájához. Ihász László az első tábor megalakulásától tartja kézben, oldja meg a produkciók technikai igényeit, és rögzíti, dokumentálja az előadásokat. örömmel számolhatunk be azokról az eredményekről is, hogy az évek során összeszokott kiváló rendezői gárda szívesen fogadta és feladatokkal, jó szóval, szakmai tanácsokkal segítette azokat a színjátszó-rendezőket, akik intézményünk 2005 ősszén indított képzésein találkoztak a megye e jeles rendezőivel, és most tanulni jöttek tőlük Zamárdiba. A kölcsönös visszajelzések szerint a táborban létrejött kapcsolatoknak van jövője, amit intézményünk nemcsak üdvözöl, hanem örömmel támogat is, hiszen igazolva látjuk a színjátszás fejlesztésével kapcsolatos szándékainkat, jövőbeni terveinket. A sikeres szakmai tábor eredményes megvalósítását a Nemzeti Kulturális Alap és a Pest Megyei Gyermek-és Ifjúsági Alapítvány pályázatain elnyert pénzügyi támogatás is segítette. Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó Pest megyei rendezvényei 2006. januárjában - új szellemben és feltételek között - már 15. alkalommal hirdette meg a Magyar Drámapedagógiai Társaság a gyermekszínjátszók felmenő rendszerű seregszemléjét, melyhez a Pest Megyei Közművelődési Intézet most is csatlakozott. A korábbi évek gyakorlatától eltérően Pest megyében most nem rendeztünk körzeti bemutatókat, ugyanis hosszú évek után Nógrád megye vállalta a Közép-magyarországi regionális találkozó megrendezését, melyre 2006. május 20-21-én, Balassagyarmaton került sor. Megyénkben a sok éven át megyei-és regionális döntők helyszíneként szereplő - váci Madách Imre Művelődési Központ mellé a százhalombattai Barátság Művelődési Központ csatlakozott, vállalva a gyermekszínjátszó megyei bemutatók egyik házigazdájának szerepét. 2006-ban tehát két időpontban: április 1-jén Százhalombattán 11 csoport, április 22-én Vácott pedig 21 gyermekszínjátszó együttes bemutatójának lebonyolítására került sor a nagyrendezvényeknek helyet adó társintézmények munkatársaival együttműködve. A Magyar Drámapedagógiai Társaság gondoskodott a helyszínenként kéttagú szakértői zsűri felkéréséről: Százhalombattán Tóth Erzsébet és Regős János, Vácott Kaposi József és Regős János értékelték, minősítették a produkciókat. A bemutatókat követően intézményünk szórakoztató, szabadidős programról gondoskodott a gyerekek számára, mert ez idő alatt a színjátszó csoportok vezetői a zsűri értékelésén vettek részt. Mód nyílt a bemutatott előadások elemzésén, értékelésén túl a színházi szakemberekből álló zsűritagokkal való konzultációra is, ami a rendezők (csoportvezetők) számára rendkívül hasznos és tanulságos volt. Az új szellemben megrendezett felmenő rendszerű találkozókon az idén elmaradt az ünnepélyes eredményhirdetés, ami a korábbi években a győzteseknek diadalittas örömöt, a többi produkció tagjainak azonban többnyire kudarcot, csalódást jelentett. Mostantól a továbbjutást és a minősítést írásban küldi meg a Drámapedagógiai Társaság a csoportok vezetőinek, amiről aztán ők tájékoztatják együttesük tagjait. A bemutatókon minden csapat megkapta a részvételt igazoló emléklapot, megnézték és tapssal jutalmazták egymás produkcióját, és egyetlen egy gyermek sem érezte leforrázottnak magát. A bemutatók napján minden játszó jutalma a felszabadult játék öröme, a tiszta versengés, a bemutatkozás, az együttlét, a fesztiváli hangulat volt. Csupa vidám, mosolygós, a fellépés izgalmától kipirult arcot láttunk, a csalódottság könnyei most elmaradtak. Az idei megyei bemutatókon úgy éreztük, hogy ez a forma jobb, egészségesebb. Később azonban a csoportok vezetőitől eltérő véleményeket is hallottunk. Többek tapasztalatai szerint a gyerekek szorongtak, alig várták a Drámapedagógiai Társaságtól érkező híreket. E tekintetben tehát a végleges módszer kialakítása 2007-re várható. A MDT finanszírozásával mindkét helyszínen meleg ebéddel láttuk vendégül a résztvevő csoportokat és kísérőiket, ami az egész napos rendezvényen mindenkinek nagyon jól esett. A jövőt illetően tanulságul szolgált számunkra: • Szerencsésebb lett volna a két napra arányosabban elosztani a 32 fellépő csoport bemutatóit, de sajnos nagyon nehéz volt 2006 áprilisában két egymáshoz közeli hétvégét találni, amely az érintettek csoportoknak megfelelő lett volna. Ráadásul a két egymástól 3 hét távolságra lévő dátum közül a többség számára - a hosszabb felkészülés lehetősége miatt - egyértelműen vonzóbb volt a későbbi időpont.Az említett gondok ellenére sikeresek voltak a gyermekszínjátszó találkozó megyei nagyrendezvényei. Több olyan színjátszó csoport volt, akik első ízben vettek részt a találkozón. Részvételükre a jövőben is számíthatunk, erősítik Pest megye színjátszó életét. Az új együttesek mellett természetesen most is ott voltak megyénk országosan ismert kiváló rendezői, akik már iskolát teremtettek településeiken. Ilyen méltán elismert Kovácsné Lapu Mária munkássága Inárcson, Kis Tibor és felesége Kovács Éváé pedig Fóton. ők az elmúlt másfél-két évtizedben felneveltek egy színjátszó generációt, akik közül néhányan már vezetőik nyomdokaiba léptek, többen pedig hivatásul a színjátszás valamelyik területét választották. Lapu Mária hajdani gyermekszínjátszója volt például Balogh Ferenc, akinek rendezése a százhalombattai bemutatón szerezte meg a területi versenyen való részvétel jogát. Az országos tapasztalatok figyelembe vételével is kiemelkedő eredmény született megyei bemutatóinkon. Arany minősítéssel jutottak tovább a regionális döntőbe, Balassagyarmatra az alábbi nyolc Pest megyei produkció: "CSIRIBIRI" Színjátszó Csoport - ISASZEGA zsűritől minősítést kérő csoportok közül további 6 együttes ezüst és 6 bronz oklevelet szerzett. Pest megye gyermekszínjátszói komoly sikerként könyvelhetik el, hogy a Balassagyarmaton május 20-21-én megrendezett Közép-magyarországi Regionális Találkozóról a június 2-3-án Budapesten a Marczibányi Téri Művelődési Központban megrendezett Országos Gálára négy együttesünk is továbbjutott. A Pest megyét képviselő színjátszó csoportok és produkciók: FÓTI FIÓKÁK - Fót |
