-on
| Szubjektív összefoglaló az Országos Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztivál Pest megyei fordulóiról |
|
A gyermek színjátszók április 12-én, Tökölön, majd 19-20-án Vácott szerepeltek. Abban a megtisztelő helyzetben voltam, hogy mind a három nap részt vehettem a zsűri munkájában, így örömmel fogadtam el a felkérést, hogy néhány szóban elemezzem a látottakat. Fesztivál – Nagyon fontos fejleménynek tartom, hogy egyre jobban szorul vissza a verseny jelleg és erősödik a fesztiválhangulat. Erről ebben a három napban több fiatalfelnőtt színjátszó gondoskodott, akik reggeltől estig játszottak és zenéltek a gyerekekkel. Mindezek megerősítették, hogy ezek a napok nem a „ki a jobb?” kérdés körül folynak, hanem a boldog és felszabadult JÁTÉK áll a központban. Köszönet nekik ismét!A rendezők azzal is igyekeztek erősíteni a fentieket, hogy a szervezés során ügyeltek arra, hogy az éppen nem játszók nézőként vegyenek részt az eseményen. Itt Gaál Anna munkáját kell kiemelni. Talán vannak olyanok, akik a fentieknek nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget, de azt hiszem, ők nagyon tévednek. Mivel még igen messze vagyunk attól az ideális állapottól, amikor majd mellékessé válik a minősítés, most minden olyan megoldás, ami a feszültséget oldja, jó és követendő. Igazgatóknak és intézményvezetőknek, szülőknek és pedagógusoknak kell először felhagyni a méricskéléssel, mert a gyerek magától nem ezzel foglalkozna. Előadások – Tökölön 10, míg Vácott az első nap 12, a második nap 8 produkciót láthattunk. Sok ez a 30 vagy kevés? Ha jól tudom, a többi megyéhez képest sok, de ha abba gondolunk bele, hány iskola van, oda hány gyerek jár, akkor elkeserítően kevés. És ha még azt is hozzávesszük, Inárcsról 5 csoport jött, Sződről és Fótról is 2-2, akkor még szomorúbb a helyzet. Hol vagytok lelkes pedagógusok? Hol vagytok értéket becsülő igazgatók? A színjáték az egyik legjobb nevelő eszköz, és ha Ti csak oktatni akartok, és gazdaságilag „túl lenni”, akkor elfelejtettétek azt, amiért valamikor erre a pályára léptetek. Amikor a gyerek játszik, az szép. Majdnem mindegy mit játszik. Láttunk olyan előadást, melyet már klasszikusnak számító magyar költő művéből (Áprily), mai fiatal költő verses regényéből (Varró Dániel), feldolgozott meséből (Benedek Elek), népköltészeti alapanyagból vagy saját élményekből készítettek, de a bennük fellépő gyerekek egytől egyig szépek voltak, amikor átlényegültek. És egytől egyig szomorú szeműek és nézőbámulók, amikor csak a tanáraik instrukcióját teljesítették. Itt most nem feladat külön-külön írni az előadásokról, ezért az általános tanulságokat igyekszem összefoglalni. Nagyon kevesen voltak, akik jól fel tudták készíteni a csoportot arra a különleges helyzetre, amikor már nem a biztonságos iskolai falak között játszanak. A másik fő probléma a beszédkészség volt. Úgy tűnik egyre kevesebb energia marad a szépen beszélés elsajátítására, és ez akkor is probléma, ha a mostani szempontok között nem ez foglalja el az első helyet. Amikor majd pár év múlva a mai játszók visszagondolnak ezekre a napokra, mindnek élmény lesz az előadás, és ez a lényeg. De nekünk most kellett felnőttesdit játszani és különböző szempontok szerint csoportosítani a fellépőket. Hadd idézzek a Magyar Drámapedagógiai Társaság zsűrizéshez kiadott szempontjaiból: „… a gyermekekkel készített produkció sosem lehet elsődleges cél, hanem csak eszköz, melynek segítségével pedagógiai problémákat oldhatunk meg, vagy fejleszthetjük a gyerekek személyiségét és még sok egyebet.” A másik fő szempont, hogyan vesznek részt a gyerekek az előadásban, mennyire felszabadultak, mennyire figyelnek egymásra, mennyire vannak jelen, azaz mennyire játszanak. És bármennyire is fontosak a színház szakmai szempontok, azok csak a fentiek után következnek. Zsűrizés és szakmai beszélgetések – Az egyik leghasznosabb része ezeknek a találkozóknak a szakmai megbeszélés akkor, ha a felkészítő tanárok tényleg kíváncsiak és a zsűri képes valóban használható ötleteket adni. Ez hol sikerül, hol nem. Sajnos sokszor személyes támadásnak veszik a pedagógusok, ha a zsűri nem látja olyan jónak az előadást, mint ahogy azt ők elvárnák. Ezért néha nehezebb kialakítani a szakmai beszélgetés hangulatát és nagyon vigyázni kell, ne odamondogatássá váljon az egész. Ez most sem sikerült minden esetben. Összegzés – Nagyon hasznos három nap volt. A következő feladat a szakmai továbbképzések szervezése és minél szélesebb körű kiterjesztése. Ettől várható, hogy a megfelelő módszerekkel dolgozó tanárok hatékonyabb pedagógiai színházi munkát tudjanak elvégezni. Köszönet a szervezőknek, hogy évről-évre megteremtik a lehetőséget, hogy egyáltalán legyen fesztivál. De a legfontosabb, hogy köszönetünket fejezzük ki a pedagógusoknak, a felkészítő szakembereknek, akik sokszor ellenszolgáltatás nélkül, sokszor a szabadidejüket felhasználva dolgoznak közel egy évig, hogy az előadások létrejöjjenek. Színjátszó és képzőművészeti tábor |
