Pest Megye Művészetéért Díjjal tüntette ki Pest Megye Önkormányzata Karsay Istvánnét 2009. december 4-én „a népi iparművészet terén nyújtott teljesítménye, az ifjúság nevelésében végzett kiemelkedő oktatói munkája elismeréseként”.

 A díj átadására a fővárosban került sor, a meghívó szerint „a hagyományos Megyenapi ünnepségen”. Mégsem volt ez egészen hagyományos, hiszen Pest megye 1000 éves fennállásának ünnepi évét zárta le a nagyszabású, mégis bensőségesen szép rendezvény. 

Szabó István, Pest Megye Közgyűlésének alelnöke ünnepi köszöntőjében elmondta, hogy a Megyenapon, december 4-én minden évben megköszönik a megye érdekében munkálkodóknak egész évi fáradozásukat, a közösségért tett cselekedetüket. A díjazottak a köszöntöttek sorából is kiemelkednek, hiszen ők nem csupán egyetlen év erőfeszítései okán érdemlik meg a figyelmet és elismerést. Hosszú évek fáradozásának gyümölcseként olyan érték teremtődik általuk, amely már túlmutat a szűkebb lakóhelyi környezeten, és az egész megye hírét viszi tovább.

 

Karsay Istvánné is ilyen. Mi, nagykőrösiek tudjuk, hiszen önzetlen, odaadó emberi magatartásáról nap mint nap meggyőződhetünk. Magánemberként, közéleti személyiségként, művészként fáradhatatlanul tevékenykedik, minden jó ügyet felkarol. Közkedveltsége az idő változásával és múlásával egyre növekszik, a város egyik legnépszerűbb embere. Egykori tanítványai is szívesen emlékeznek vissza a Toldi Miklós Élelmiszeripari Középiskola egykori igazgatóhelyettesére, remek szaktanárára. Szakkönyveiből sok ismeretet szerezhetett a konzerves szakma iránt érdeklődő diák és szakember egyaránt. Sokoldalúságát, egyúttal talpraesettségét jól jellemzi a zenével, a muzsikálással való kapcsolata. Nehéz élethelyzetéből egy piccoló (kis fuvola) segített kitörni, tudniillik osztályidegenként megbélyegezve a Nagykőrösi Konzervgyár Fúvószenekara jelentette a mentő szalmaszálat. Felnőtt fejjel a számára addig ismeretlen hangszer, a fuvola kezelését rövid időn belül úgy megtanulta, hogy hamarosan a János vitéz című daljáték fuvolaszólóját adta elő, és a kecskeméti Katona József Színház zenekarában is játszhatott. 

Karsayné Margitka nem először kapott kitüntetést, de a mostani különösen kedves számára, hiszen nem a szakmai, még csak nem is a közéleti, hanem művészi tevékenységét ismerték el vele. A fafaragáshoz vezető út is jellemző rá: kecskeméti játszóterek faragott darabjait látva gondolkodott el azon, hogy milyen jó lenne mindezt Nagykőrösön is megvalósítani; a kőrösi gyerekek is szívesen játszanának ilyen esztétikus környezetben, ilyen kedves és szép játékokkal. Nyugdíjasként könnyebben gazdálkodott az idővel, és a benne lappangó művészi tehetség is arra sarkallta, hogy megvalósítsa álmait. 

1985-ben sikerült megszerveznie Nagykőrösön, a Művelődési Házban, egy fafaragó szakkört. Eleinte „tanulóként” vett részt nagy lelkesedéssel a faragásban, később – már mesterként – átvette a kör vezetését. Nem csupán saját ambícióit valósította meg ezzel, hanem sok ifjú tehetséget is felfedezett, kinevelt. Megszerzett tudását a mai napig nagy lelkesedéssel adja tovább a fiataloknak, mert szívügyének tekinti a nemzeti kultúra megismerését, ápolását. Fontosnak érzi, hogy az ifjúság is megismerje a népi kultúrát, ezáltal múltunkat, hogy ezzel is alapozza tanítványai magyarságtudatát. Nyaranta táborokat szervez számukra, a városi programok alkalmával pedig minden érdeklődővel megízlelteti a faragás szépségét és nehézségét. Mindezt önzetlenül és lelkesen, nagy szakmai odaadással és hozzáértéssel teszi. 

Közben országosan is megismerték keze munkáját, Népi Iparművészként bekerülhetett olyan rangos szakmai kiadványokba is, mint a Bánffy Pál szerkesztette Megújuló faragó hagyomány. Művészetét kiállításokon is rendre figyelemmel kísérhetjük. Fafaragásai Magyarország több helyszínén megtalálhatók, Nagykőrösön pedig nincs olyan intézmény, ahol ne lennének általa vagy tanítványai által készített alkotások. Pest megyében szintén nagy tiszteletnek örvend, példakép sokak számára mind művészi tevékenysége, mind kiváló szervezőkészsége, mind tiszta emberi jelleme folytán. 

Karsay Istvánné kitüntetéséhez szívből gratulálunk. További alkotókedvet, hozzá jó egészséget kívánunk. 

 

Az ELTE nyug. főiskolai docense

Nagykőrös