A Győri Balett alapító tagja, tizenkilenc éve igazgatója, a Táncművészeti Szövetség volt elnöke, Liszt- és Hevesi-díjas, Érdemes Művész, „örökös tag”, akit 2008 márciusában Kossuth-díjjal tüntették ki.

- Nagyon szépen köszönöm. Meglepetést okozott ugyan, bár tudtam, hogy a szakma javasolt. Nagyon örülök és büszke vagyok, de azt gondolom, hogy ez a díj a Győri Balett társulaté. Fantasztikus harminc évig nap, mint nap a balett-teremben dolgozni. 

- Lélekben számtalanszor végigfutottam az elmúlt éveken. Valóban, ez egy mesebeli történet. 1978-ban évfolyamunk együtt szeretett volna maradni, hiszen kilenc éven keresztül reggeltől estig együtt küzdöttünk. A mestereink a táncon túl szellemiséget is közvetítettek nekünk. Ebben az évben lépett fel az Operaházban Mauric Béjart, akinek stílusa addigra már egész Európában óriási áttörést hozott. Amikor megláttuk, rögtön tudtuk, mi ilyet szeretnénk csinálni. Ott ismertük meg Markó Ivánt - aki néhány éve a híres francia balett együttes táncosa volt –, és felkértük, legyen a vezetőnk. Abban az évben volt a művészeti főiskolások találkozója. Köszöntötték a leendő művészeket.  A táncművészetiről - akkor, még Balettintézet - egy szót sem ejtettek.  Felálltam és kijelentettem, hogy mi is itt vagyunk.

- Valóban, nagyon meglepődtek. Ezután találkozót kértünk a minisztertől. Szerettük volna elmondani tervünket, hogy Markó Iván vezetésével társulatként szeretnénk együtt maradni és dolgozni, mégpedig Győrben. Annak ellenére, hogy a találkozót tavasszal kértük, csak hónapok múlva tudott fogadni.  Tizenhét évesek voltunk akkor. Úgy be voltunk rezelve, hogy azt nem lehet elmondani. Bementünk, és mint a jól ismert orosz filmekben, csak nyíltak az ajtók hosszú sorokban, és az utolsó mögött egy hatalmas íróasztal volt. Ott kezdtük a megbeszéléseinket. Megszeppenve álltunk és elmondtuk elképzeléseinket. Annyira erős volt a hitünk, hogy akit csak lehetett, meg akartunk nyerni az ügynek.

- Közel sem. Pozsgai kért egy állásfoglalást az akkori Táncművészeti Szövetségtől. Máig megvan a nyilatkozat, amit a főtitkár írt alá, hogy Győrben nincs szükség balett-társulatra, a városnak nincsenek tánchagyományai, a csapat teljesen kezdő és tapasztalatlan, Markó Iván még életében soha nem koreografált, az egész ötlet egy elvetélt dolog.

- Akkoriban tilos volt a koncertvizsga előtt szerződést aláírni, de a győri színháznak szüksége volt rá. Ezért pedagógusi státuszokra szerződtünk teljesen titokban a Negró presszóban. Másnap hivatott Kun Zsuzsa, a Balettintézet akkori igazgatója. Közölte, hogy nagyon nagy baj van, hogy mit képzelünk mi, és különben is!! De már nem lehetett megakadályozni a tervünket, hála az égnek. Akkor már Pozsgai is akarta, a város is akarta. Így jött létre a Győri Balett.

- 1979. november 1-jén, Halottak Napján volt az első bemutatónk. És attól kezdve folyamatosan készültek a darabok, folyt a munka, az öröm, a bánat, az izzadság a balett-teremben. Nemzetközi sikereket értünk el, ami akkoriban szokatlan volt..

- 1991-ben számtalan sikeres bemutató után kezdődött a baj.  Azt az évet az ellenségemnek sem kívánom!  A család családfő nélkül maradt, és erre senki nem volt felkészülve. Teljesen mezítelenek voltunk, mert a darabokat nem játszhattuk többé. Mindent újra kellett kezdeni, és megint csak a csoda segíthetett. A pápa magyarországi látogatása alkalmából a Püspöki Kar felkért minket egy bemutatóra. Így készült el a Szent Margit legenda a pápa tiszteletére, amit százezer ember látott akkor. De még ezek után is tele voltunk kérdésekkel és kételyekkel. Hogyan tovább, mi legyen velünk? Akkor az együttes egy triumvirátusra bízta a vezetést. Demcsák Ottóra, Tárnoki Tamásra és jómagamra. Néhány hónappal később Győr városa megbízott az együttes vezetésével.

- Nem kis dilemmát okozott ez nekem akkor. Táncosként a legaktívabb időszakomat éltem. Ivánnal szinte az összes előadást felváltva táncoltuk. Amikor a nyakamba szakadt az igazgatás, el kellett döntenem, mi a fontosabb: a saját művészi karrierem, vagy az együttes léte. Ötvenkét emberről volt szó. Eleinte megpróbáltam egyeztetni a két dolgot, de a rengeteg ügyintézés elvette az időmet. Egy hétig nem gyakoroltam, majd néhány napot bent töltöttem a balett-teremben.  …És döntöttem az igazgatás mellett. Szép lassan kikoptam a színpadról. Amikor elkezdtem a pályát, a legjobb akartam lenni. Ezért ez egy fájó pont az életemben.

- A diplomaosztás után egyik mesterünk mondatai ötlenek fel bennem:  „Gyerekek, bármi is történjék veletek, a hiteteket ne veszítsétek el soha!”. Ezt a mondatot nem felejtettem el, de volt néhány álmatlan éjszakám.

- Igen, hála Istennek! Ugyan rajtam kívül még két aspiráns volt az együttes vezetésére. A pályázók között volt a Győri Balett másik alapító tagja, Demcsák Ottó, valamint Kun Attila koreográfus, balett művész. A pályázatokat elbíráló Szakmai Bizottság, a Kulturális Oktatási- és Sportbizottság, valamint Győr Megyei Jogú Város Közgyűlése egyhangú szavazás alapján újabb öt évre bízta rám a táncosokat. Igen. Újult erővel állok a feladatok előtt.

Afonyi Zsuzsa

XVI. kerületi Önkormányzati lap munkatársa,
a PMKI tavaszi Újságírói és szerkesztői alapismeretek tanfolyam hallgatója