A megújított arculatról beszélgettünk az Európa Könyvkiadó művészeti vezetőjével¸ Gerhes Gábor képzőművésszel. Az újrahangolt könyvek nemcsak az olvasóknak tűntek fel, hanem a szakmának is. A Szép Magyar Könyv pályázaton a szépirodalmi és ifjúsági kategóriákat Madách Imre Az ember tragédiája című kötetük nyerte. 

– Erről nincsenek információim. Viszont arról igen, hogy sokkal többet beszélnek, írnak az Európa borítóiról – ezáltal magáról a kiadóról is –, mint korábban. Ez talán növeli az érdeklődést is a kiadványok iránt, amivel valóban nőhetnek az európás eladások. Profiljából következve a kiadó elsősorban kulturális missziót tölt be, azaz nem feltétlenül az extraprofit termelés, hanem inkább a minőségi és progresszív irodalom képviselete jellemzi. Persze, a sikerszerzők minden kiadónak jól jönnek.

– A lógó jól képvisel egy márkát. Úgy gondoltam, hogy fontos lenne megőriznünk. Megkockáztatom: ez az egyik legjobb – Magyarországon valaha készült – kiadói logó. Talán a néhai Szépirodalmié volt hasonló, de az mára már sajnos elporladt. Nagyon tetszett a kalligrafikus EK-betűpár, és szerettem volna, ha következetesebben és erőteljesebben artikulálódik az új borítókon.

– Ha az ember megörököl egy sorozatot, akkor tudnia kell, hogy azok gyűjtői szeretik, ha katonás rendben állnak az új részek a már megjelent régiek mellett. Chandler azonnal terítékre került, mikor a kiadóhoz kerültem. Kérték is, hogy a karaktere ne térjen el a sorozat korábbi darabjaitól, de ezt nem is akartam. Tényleg van benne egy afféle köztes állapot, el lehetett volna vinni valami egészen más irányba is, mint például a Ross McDonaldsokat, de ezzel is elégedett vagyok. Viszont teljesen más a helyzet a Nabokovokkal, azok egy jóval érzékibb és lírai sorozattervben folytatódtak. Ha pedig egy meglévő régi szériából újra megjelenik valami, azok címlapját már az új arculathoz igazítjuk.

– Jól viszonyul, de a magyarországi piac kedveli a keményfedeles könyveket, és néhány külföldi kiadó – például Christie-é és Chandleré – is ragaszkodik ezekhez. Vannak címek, amelyek párhuzamosan kemény, illetve puha fedeles borítóval jelentek meg, és alapvetően az előbbiek a sikeresebbek. Ugyanakkor a Stephen King esetében a puha fedeles verzió népszerűbb volt.

– Az esetek nagy részében nem, de vannak kiadók, és léteznek olyan jogi hátterek, melyek megkövetelik a kontrollt.

– A Szabó Magda sorozat pár hete a Liber Mortisszal befejeződött. Sok Szabó-könyv jelent meg a régi formai elemekkel, ezért a megmaradt néhány kiadványt már nem lett volna értelme áthangolni. Ráadásul, szerintem ezek a borítók teljesen korrektek. A King-kötetekkel is ez a helyzet: alapvetően tetszett, ezért meghagytuk. Kosztolányival viszont voltak apró problémáim. Felvetődött a kérdés, hogy van-e olyan piaci szegmens, ahová ezt szánjuk, hiszen mívesnek nem elég míves – vö: Jókai vagy Verne- gyűjteményekkel –, populárisnak meg túlzottan finomkodó, de meggyőztek, hogy évente egy-két cím jön ki, melyeket már megszokott a közönség.

– Mindig megnézem, mert érdekel, hogy mások hogyan gondolkodtak az adott munkáról, de egy-két esettől eltekintve nem befolyásolnak az eredetik.

– Azt tűztem ki magam elé, hogy a könyvek külső megjelenése legyen egy térben és időben folyamatosan mozgó rendszer, ne legyenek statikus elemek. Nem kell a kiadónál megjelenő sokfelé szétágazó világokat egységes arculatba erőszakolni.

– Ő tényleg fontos tervező a magyar könyvpiacon, ráadásul nagyon jó, mondhatni baráti viszonyban vagyunk. A tudása és a tehetsége az Európának is jót tesz, ez fontosabb, mint valami butuska rivalizálás. Ezen kívül, persze azt is lényegesnek gondolom, hogy keressem a kapcsolatot másokkal, főleg a fiatal tervezőkkel, hogy lehetőséget kapjanak a bemutatkozásra.

– Nem. Legfeljebb csapatmodellt, amely egyfelől stabil, másfelől állandóan változó csapattagokból áll. Ebbe belefér az, hogy valaki egyszer elő-, majd eltűnik. Az a cél, hogy a könyv a tartalmával leginkább rokon tervezőt találja meg, akár úgy is, hogy részfeladatot végez: például ő készíti a borító illusztrációját, és a tipóval nem kell foglakoznia.

– Igen, többé-kevésbé, folyamatosan nézegetem a végzősöket. Fontos, hogy ne feltétlenül az ötvenes mesterek mondják meg a frankót, próbálkozzanak a fiatalok, még akkor is, ha becsúsznak kudarcok. Volt, hogy vissza kellett adjak terveket, mert nem voltak használhatóak. Ezt természetesen ilyenkor a saját kudarcomként élem meg.

– Saját érdekükben rá kell jönniük arra, hogy a könyvtervezés nem alanyi költészet, hanem alkalmazott művészet. De természetesen az egyedi hangvételre, sajátos grafikai látásmódra szükség van, ugyanakkor ez nem kerülhet ellentmondásba azzal, hogy mégis alkalmazott művészetet csináljanak.

– Enquist volt a könyvfesztivál díszvendége, és az életrajzi könyve kapcsán joggal merült fel egy erős portré a címlapon. A svéd kiadású könyvön lévő portréja annyira markáns volt, hogy minden más csak nyekegés lett volna. A másik most megjelent Enquist viszont egy gyerekeknek szóló, igazi mesekönyv. A kettőt – még ha csak formátumában is – összehozni teljesen indokolatlan lett volna.

– Van egy-egy könyvnek úgynevezett projektköltsége? Ha egy illusztrációnak elgondolt festményt az adott képügynökség drágán ad, akkor másképp kell megoldania a grafikusnak a tervezést?

– A kiadón belüli tervezési folyamat költségvetése összefüggő rendszer. Amit megspórolunk az egyik projekttel, azt elkölthetjük a másikra, akárcsak a háztartásban. Olyan is van, hogy el kell engedni egy lehetőséget, mert túl sokba kerül. Az is a kreativitás része, hogy abból kell megfőzni a legjobbat, ami éppen van otthon. Szóval, ha az ajtó be van zárva, kell keresnünk egy olyat, ami nyitva van.

– Minden alkalmazott tervezői munka lényegi eleme, hogy időben és térben bele tudjon helyezkedni a tartalom légkörébe. Akár egy színésznél – aki ugye, az érzelmek atlétája. Minél több szerepet ismersz, ez annál könnyebben megy. Rácmolnár Sándorral közösen dolgozunk ezen a sorozaton, aki a rajzokat készíti a borítókhoz.

– Ha jól értem a kérdést: igen, folyamatosan kísérletezünk, hogy tágítsuk a műfaj határait. Volt olyan védőborítónk, mely nem ért el a tábla végéig, hanem mint egy szalag ölelte át a könyvet. Ettől afféle különös tárggyá vált a könyv… Merle Francia históriája olyan gerinccel jelenik majd meg, hogy a végén egy képet ad ki. Vagy ott van a sokat hivatkozott Eco-Carriére könyv, ami gyakorlatilag tárgyként értelmezi a könyvet, a cím újszerű tipográfiájával kiegészítve.

 

Szerző:Poós Zoltán  Fotó: Kovács Bence 

Forrás: Kultúra.hu, 2011. június 28.