PMKI a facebook-on
Elérhetőségek
Cím: 2370 Dabas, Szt.          István u. 58.
Telefon/fax: 233-6910
E-mail: pmki@pmkult.hu

csik

Rólunk szól

Kedves Látogató!Ezen az oldalon olyan írásokat teszünk közzé, amelyek intézetünkről jelentek meg valamely sajtóorgánumban, illetve olyan reflexiókat, amelyeket a munkánkkal kapcsolatban juttattak el hozzánk partnereink.

  • Pest megye Közgyűlésének Oktatási, Művelődési és Műemlékvédelmi Bizottsága 2010. február 24-i ülésén tárgyalta intézetünk 2009. évi beszámolóját, amelyet egyhangúlag jóváhagyott és határozatban fejezte ki köszönetét az intézet minden munkatársának, a 2009. évben végzett magas színvonalú munkájáért:



 

  • Pest megye Közgyűlésének Oktatási, Művelődési és Műemlékvédelmi Bizottsága 2009. február 25-i ülésén tárgyalta intézetünk 2008. évi beszámolóját, amelyet egyhangúlag jóváhagyott és határozatban fejezte ki köszönetét az intézet minden munkatársának, a 2008. évben végzett magas színvonalú munkájáért:

  • Pest megye Közgyűlésének Oktatási, Művelődési és Műemlékvédelmi Bizottsága 2007. február 20-i ülésén tárgyalta intézetünk 2006. évi beszámolóját, amelyet egyhangúlag jóváhagyott és határozatban fejezte ki köszönetét az intézet minden munkatársának, a 2006. évben végzett magas színvonalú munkájáért:

 Wentzel Ferenc alelnök úr levele - másolat

A Bizottság határozata - másolat

 

  • A Magyar Művelődési Intézet Szín című folyóiratának főszerkesztője megkereste szervezetünket, hogy szeretné bemutatni Intézetünk tevékenységét. Az intézmény vezetőjével és munkatársaival interjú készült, amelynek tévedésből a nyers változatát közölte le a Szín 2005/6-os száma.
    Ezért fontosnak érezzük, hogy az általunk eredetileg kijavított interjú jelenjen meg a honlapunkon, ahogy azt jelentettük meg a Közművelődési Információk című lapunkban, a főszerkesztő megkövető levelével együtt.

Tisztelt Lapolvasók!
Ezúton kérek elnézést a Pest Megyei Közművelődési Intézet munkatársaitól és olvasóinktól, hogy a Szín 10/6-os számában a PMKI munkatársaival készült interjúnak nem a javított, végső változatát közöltem, hanem annak egy nyers változatát.
Miután a PMKI munkatársai meggyőzően képviselik munkájukban a minőség-elvet, s nekem, a lap szerkesztőjének is örömére volt, amilyen módon a velük készült interjút is tovább pontosították (ezzel lapunk színvonalát is tovább növelve), feltétlenül fontosnak tartom, hogy olvasóinkhoz a végső változat eljusson.
Kérem, hogy a lapban (a 28-34. oldal) helyett az alábbi írás-változatot olvassák.
Tévedésemért az olvasók elnézését kérem, a Pest Megyei Közművelődési Intézet igazgatónőjét és munkatársait pedig megkövetem.
Mátyus Aliz főszerkesztő


ÍME, A SZAKMA – EGY MEGYEI INTÉZMÉNYÉBEN – IMÍGYEN BECSüLTETI NAGYRA MAGÁT
A Pest Megyei Közművelődési Intézetben ülünk, a Megyeháza ódon épületében. A beszélgetés résztvevői: Makra Borbála, D. Barabás Mária, Gaál Anna, Szádváriné Kiss Mária és Varga Zsuzsanna. Arról beszélgetünk, hogy az intézmény, mint Pest megye művelődésében egy különleges szerepet játszó szervezet, milyen sajátosságokkal rendelkezik. Az igazgatónő tartja kézben a beszéd fonalát. Intézménytörténelmet mesél, szakterületeket és szakembereket mutat be, szólásra kéri őket.
Tovább>>>

           ************************************************************ 
  • A Színjátszó Műhely rendezői képzéseiben résztvevők leveleiből néhány idézet:
Idézetek a résztvevők véleményeiből:

„Kedves Anna!  

...Ez a képzés szombatonként volt olyan lelkes tanárok számára, akik iskolájukban színjátszó kört szerveznek. Már legtöbben így, vagy úgy, de működnek, saját elképzeléseik szerint.
A szombatot azért hangsúlyoznám, mert a szabadidőnk „terhére” ment a képzés. Szabadon döntöttünk, hogy jövünk, s olyan jót kaptunk, amiért a kezdet után már érdemes volt jönni. Amikor már nem kényszer volt a korai felkelés, hanem alig vártuk, hogy találkozzunk, és együtt játsszunk.
Jól felépített programot kaptunk, jó előadókkal, akik felkészülten, igazán hasznosítható anyaggal jöttek. Az utóbbi években sok továbbképzésen vettem részt, ami inkább méreg volt az elfecsérelt idő miatt, mivel csak a sokszor megállapított közhelyeket hallhattam.
Itt azonban az elméleti alapozás után rengeteg, hasznos, gyakorlati, azonnal hasznosítható ötleteket kaptunk úgy, hogy egymást is, magunkat és a szakmát is jobban megismerhettük. Rájöttünk eddigi hibáinkra, amit valószínűleg nem tudunk rögtön javítani, de olyan alapokat kaptunk, amire érdemes továbbépítkezni. A játék, az együttjátszás öröme a felnőtteket is magával tudja ragadni, ha jó kezekben vannak. És beindult a fantázia. Ismeretlen emberek néhány foglalkozás után a játékon keresztül többet tudtak meg egymásról, mint gondolták volna, felszabadulttá váltunk, megnyíltunk egymás előtt. S ha ez működik nálunk, működik a gyerekekkel is. Hiszen a célunk, hogy őket segítsük tanulásukban, fejlődésükben, a világhoz történő hozzáállásukban, a beilleszkedésben.
S ez a tanfolyam pedig nekünk segített. Jó lenne, ha lenne folytatása, hiszen csak elkezdtük a munkát. A java, gondolom én, ezután jönne, hiszen az igazán érdemi munkát most lehetne elkezdeni, hogy már rendelkezünk az alapokkal. Jó lenne, ha a csapat együtt maradhatna, segítséget, képzést kapva a szakemberektől, amit aztán ki-ki visz tovább a maga iskolájába.
Külön köszönet a szervezésért, Anna a Te munkádért. Kellemes közegben dolgoztunk, pontos információkat kaptunk, időben tudtunk mindent, rugalmasan álltál a különböző kéréseinkhez.
Még egyszer köszönet ezért, bízom a folytatásban.
                                                                                                           üdvözlettel:Molitor Krisztina” 

„Levél a műhelyből

Kedves levélolvasó Barátom!

Bizonyára Te is tudod, hogy manapság annak, aki talpon akar maradni, aki igazán jól akarja végezni a munkáját, folyamatosan tovább kell képeznie magát. A szakmai lapokban és az interneten is sokféle továbbképzési lehetőség jelenik meg. Én most szeretnék Neked beszámolni egyről, egy nagyszerű továbbképzésről. Hogy is kezdődött?
Szeptemberben egy levelet találtam a tanári szobában az asztalomon, amelyben arról értesültem, hogy a Pest Megyei Közművelődési Intézet „Színjátszó-műhely” címmel továbbképzést szervez. Amikor elolvastam a tervezett programot, azonnal eldöntöttem, ott a helyem. Az iskolában az előző évben alakítottam egy kis színjátszó csoportot, az idén pedig egy másikat is, a kisebbek számára. Voltak előtte is elképzeléseim arról, mit kellene csinálni, hiszen elvégeztem már néhány tanfolyamot, de egyrészt egy idő után az ember lendülete lelassul, ha egyedül dolgozik, ha nincs kivel megbeszélnie a problémákat, ha nincs kitől véleményt kérnie arról, min lehetne változtatni. Másrészt pedig nem ostobaság a többféleképpen megfogalmazott népi bölcsesség: A jó pap is holtig tanul. Tudós is talál, min köszörülje eszét. Holtig tanul az ember. Hát még nekem mekkora szükségem van a tanulásra, aki csak éppen kezdőnek számíthatom magam ebben a munkában!
A képzés rendkívül tartalmas volt, sok területet érintett. Szólt a színjátszó pedagógiáról, a darabválasztásról, a rendező feladatairól, a színpadi beszédről, foglalkozott a színpadi térrel, a rögtönzéssel, a tanítási drámával, a dramatizálással, lírai, epikus és drámai művek színpadra alkalmazásával. A foglalkozások vezetői mind tapasztalt, neves szakemberek: Benke Éva, Fodor Mihály, Kis Tibor, Kovács Éva, Tóth Zsuzsa. Büszke vagyok rá, hogy tőlük tanulhattam.
S hogy miért volt hasznos az itt végzett munka? Mert nem az elmélet, hanem a gyakorlat kapott különösen hangsúlyt. Persze elmélettel is foglalkoztunk, de a cél az volt, hogy az itt szerzett tudást mielőbb használni tudjuk a mindennapi munkában. Ha konkrét kérdése volt valakinek a saját maga által készített darabbal kapcsolatban, arra is választ kapott, illetve egy-egy problémára több megoldási javaslatot. Én is minden alkalommal energiával és sok-sok összegyűjtött hasznos tudással tértem haza. Jó volt átélve tanulni a különböző játékokat, gyakorlatokat, helyzeteket, mert így azt is megtapasztalhattuk, milyen hatásuk lehet a színjátszókra. Végezetül nagyszerű volt megismerkedni a csoporttársakkal, akik a megye különböző településeiről érkeztek. Mintha kitágult volna a világ.
Annyira jónak tartottuk ezt a műhelymunkát, hogy szeretnénk folytatni valamilyen formában. Köszönettel tartozunk Gaál Annának, aki szervezte és gondos figyelemmel kísérte műhelyünk munkáját, s akinek segítségére továbbra is számítunk. Kedves levélolvasó Barátom! Látod, milyen nagyszerű dolgok történnek? Remélem, később is elolvasod majd beszámolómat, amikor a munka folytatásáról írok. Addig is minden jót kívánok.
Dunaharaszti, 2006. március 19.

                                                                                               üdvözlettel:Kovácsné Mester Ágnes” 


„Színjátszó Műhely- KépzésKülönleges képzési sorozatra invitáltak bennünket 2005 őszén Gaál Annáék- a PMKI!

Az iskolák és közművelődési intézmények felé szétröppentették a hírt: „Gyertek öt alkalommal szombatonként játszani!” Mondom ezt így utólag 2006 tavaszán.
 Az ötből végül is több alkalom lett s már most tudjuk, hogy folytatjuk! Olyan műhelymunkát kínáltak fel a színjátszóvezetőknek, drámapedagógusoknak, amely sok-sok gyakorlati tudnivalóval segíti a továbbiakban a munkánkat. Fantasztikus előadók, színes és érdekes foglalkozásokkal leptek meg bennünket. Csak néhány név: Benke Éva; Kovács Éva; Tóth Zsuzsa; Kiss Tibor, Fodor Mihály…(most hogy leírom nevüket szinte újra hallom a hangjukat)
Pest megyéből sokan érkeztünk (félszázan biztosan!) a szélrózsa minden irányából, s vittük magunkkal az itt átélteket, tanultakat a „gyermekeinkhez”. Jó volt feltöltődni, másokkal megosztani a saját gondolatainkat, s jó volt játszani. Valljuk be, mindannyian szeretünk játszani! Az együtt-játszás, pedig még különlegesebbé tette azokat a szombati napokat. Számomra a legfontosabb talán az volt, hogy megerősítéseket kaptam arra, mi az, amit jól teszek, és rengeteg apró ötletet arra, hogy hogyan tehetem jobban. Sok pedagógus vett részt a képzésben, s a következő alkalommal már lelkesen mesélték, hogy azt a játékot, pl. az irodalomórán hogyan s miképpen tudták alkalmazni, s milyen jól fogadták a gyerekek. Többünknek van színjátszó csoportja, s természetesen mi is kipróbáltuk azokat a fordulatos ötleteket, amelyeket végigjátszottunk.
Számomra a legfontosabb a gyermek, aki azért jön el délutánonként a könyvtárba, hogy a többiekkel együtt játszhasson. Az a kisközösség mely a játék folyamán megszületik alkotó lendületben fantasztikus energia bombákat képes adni a csoport összes tagjának- beleértem magamat is! Oly nagyot fordult a világ, s gyermekeink szinte nem is játszanak. Rohannak az egyik külön óráról a másikra, teljesítményeket, eredményeket várnak mindenhol tőlük. Az iskola, a család dresszírozza a minél tudás központúbb lét megélésére, s végre van egy hely, egy-egy óra, amikor „CSAK JÁTSZUNK”.
 Amikor a „színjátszó” foglalkozásra jön a gyerek, nyitottan, vidáman érkezik. Belépve a foglalkozásra készségfejlesztő gyakorlatok és próbák hosszú során áthaladva alakul ki az előadás, s alakul ki az egymásra utalt közösség. A közösség, mely minden más ízével a köznapokhoz, az iskolához, a családokhoz kapcsolódik, amely művészi mondanivalójának jó részét is innen meríti, s nekik akarja visszaadni. Megindul tehát a munka, amit játéknak is nevezhetünk, de mi felnőttek tudjuk jól, hogy ez komoly munka, összpontosítást, figyelmet és fegyelmet igénylő nehéz feladat.
 S lassan létrejön együtt töltött óráink miértje: a színjáték.
Pilisborosjenő, 2006-03-27    
                                                                                                               Bereczkiné Szendrey Éva

                                                                                                             /a képzés egyik résztvevője/ 


  „örülök, hogy eljöttem. Felfrissítettem kicsit a rég tanultakat (30 éve szereztem B kategóriás színjátszó rendezői képesítést.) Jól tudtam hasznosítani az alapozó gyakorlatokat már a következő héten is a munkámban (színjátszó körben és magyar órán is.) Benke Éva mindig elvarázsolt. Szükség van néha lélekmozgatásra. Mindenki – minden előadó - jó volt! (Tóth Zsuzsanna Fodor Mihály, Kis Tibor, Kovács Éva) – H.”„A tanfolyam nagyon tetszett. Különösen azok a foglalkozások voltak számomra hasznosak, amelyek a gyakorlatban mutatták meg a tudnivalókat. Nagyon jónak tartottam, hogy szó esett a verses és epikus művek, valamint a drámai művek színpadra állításáról. Hasznosak voltak azok a tanítási drámával kapcsolatos játékok, valamint a színjátszó foglalkozásokon alkalmazható játékok, amelyeket megismertünk.
Jó volt kész előadást látni és abból tanulni.
Nagyszerű volt a versösszeállítás megrendezését bemutató foglalkozás.
A gyakorlati ismereteket azonnal fel tudtam használni a munkámban.(Színjátszó kör, tanítási óra)
Jó lenne egy epikus, nem verses mű színpadra állítását is a gyakorlatban megtapasztalni.(Olyan formában, mint ahogyan Benke Évával a verseket csináltuk.)”„Kezdő vagyok a színjátszás szervezésében, ezért szivacsként ittam minden információt.
Benke Éva tudása, tapasztalata lenyűgözött. Idő kell az ismeretek érlelődésére, kipróbálására.”
„Nagyon tetszettek az előadások. Hatékony volt a közösségformáló ereje, s bebizonyította a játék fontosságát! Sok új ötlettel, gyakorlattal gazdagodtunk, amit hasznosítani tudunk a tanításban. Remek előadókat hallottunk, pld. Benke Éva, Kovács Éva. -B.A.”
„Én teljesen kezdőként jöttem, nem volt drámás előéletem. Így én nagyon sokat kaptam. Használható ötleteket, amiket már hasznosítottam, elsősorban az óráimon. (német, magyar) Végre azt éreztem, hogy olyan képzés, ami értem van.
Ami nagyon jó volt, hogy gyakorlati megoldásokat adott. Elméletet olvashatok éppen eleget, de gyakorlatra nincs lehetőség. Igazi műhelymunka volt. Hiszen kipróbálhattuk magunkat. Az előadókat én mind élveztem, öröm volt tőlük tanulni. Ami nekem még kellene, hogy darabokat értelmezzünk, rendezői elképzeléseket beszéljünk át... M.K.” 

 

 

 
csik
rss RSS hírolvasó
csik
Dokumentumtár
csik
Kiadványaink
Közművelődési Információk
Hirdetés
megjelentek legújabb kiadványaink
Hirdetés
Hirdetés
 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés