-on
| Galga menti fehér hímzések Kecskeméten |
|
A Kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeum mutatja be 2007. június 8-tól, szeptember 29-ig a Népi Mesterségek Pest Megyei Egyesületének gazdag anyagot prezentáló kiállítását, „Fehér hímzések a Galga mentén" címmel.
„Fehér hímzések a Galga mentén" A Kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeum a népi iparművészet mind az öt fő szakágát: a faragást, a fazekasságot, a hímzést, a szövést, és a népi kismesterségeket mutatja be 800 m2-en. A boltíves ódon falak oltalmában a legnevesebb magyar népművészek alkotásai gazdagítják a „hírös" város néprajzi gyűjteményét, így pl. Kapoli Antal faragásai, Kántor Sándor kerámiái, Kis Jankó Bori hímzései, Gerencsér Sebestyén fazekas munkái, akik napjaink tárgyformáló művészetére is hatnak. E nem mindennapi miliőben - bemutatva a Galga mente fehér hímzéskultúráját - Kriskóné Dávid Mária etnográfus, a Gyűjtemény igazgatónője védő felügyelete alatt talált helyet 2007. június 8-tól, szeptember 29-ig a Népi Mesterségek Pest Megyei Egyesületének gazdag anyagot prezentáló kiállítása, „Fehér hímzések a Galga mentén" címmel.   „Hol az életüdv örömvirági nyíltanak" „A Galga mentén, Pest megyében találhatóak azok a települések - Szada, Bag, Galgahévíz,  Hévízgyörk, Tura, Boldog, Kartal, Galgamácsa -, melyek színpompás viseletüket hagyományaikat máig őrzik. Ezen a vidéken a fehér alapon fehér fonallal történő díszítésnek nagy hagyománya volt. Megjelent az ünnepeket jelző hímzett fejkendőn, vállkendőn, de zsebkendőn, komakendőn, vagy ajándékos kendőn, a pólyatakarón, a halotti lepedőn és párnán, sublóttakarón, vőlegénying elején, lányok félingjeinek ujján is." Novák Lászlóné, Gréti asszony, az Egyesület elnöke ismertetőjéből tovább bővíthettük ismereteinket: „A Galga menti fehér hímzés a gazdag magyar népi hímzésvilág késői, kevéssé ismert, már csak színvilága miatt sem túl látványos, visszafogott, ám értékei miatt megismerésre érdemes tagja. Története izgalmas és eléggé nyomon követhető: a polgári, városi kultúra világának eleme a még meglehetősen tradicionális paraszti kultúrába bekerülve, tehetséges művelőinek újításaival és a közösség által elfogadott normák szerint a faluközösségek sajátos viseleti-használati darabjaivá vált, majd néhány évtized múltán piaci termékként visszakerült a városi-polgári kultúra világába. Ugyan az „első darabok" történetét nem ismerjük, de bizonyos, hogy a 19. század végén Boldogon tűnt fel az a hímzéskultúra, mely kiindulásnak tekinthető. (Szadára - mely település nem tartozik szigorú értelemben a Galga mentéhez, ám hagyományanyagában igen sok a hasonlóság, s kiállításunkon is szerepelnek hímzései - a hagyomány szerint távolabbi vidékről, Dabasról jutottak el az első fehér vállkendők.) Boldogi asszonyok látták el a környék településeit kezdetben azokkal a fehér hímzéses kendőkkel, melyek rövid időn belül a női viselet jellegzetes darabjaivá váltak. Az egyes falvakban egyre többen megtanulták az elkészítés technikáit, s hamarosan létrejöttek az adott településre jellemző sajátosságok. Ebben alapvető szerepük volt azoknak a tehetséges asszonyoknak, akik mások számára is készítettek hímzéseket, kiegészítve ezzel a gazdálkodásból származó jövedelmüket. A hímzések alapanyaga gyári készítésű, sűrű szövésű vászon (sifon, gyolcs, patyolat), gyári hímzőfonal. Kezdettől voltak használatban városi vésnökök által készített nyomódúcok, ám többnyire ceruzával rajzolták elő a mintákat. Ez a rajz elmosódott, nem volt jól követhető, ezért - már a helyben elfogadott mintákhoz - új nyomódúcokat rendeltek, megjelentek a drukkolóasszonyok, akik ismerték az adott település, az adott célra készítendő tárgy már-már előírás szerű mintáját, bár mindig helyt adtak a megrendelő „parancsának" is. Saját előállítású drukkoló fákat is ismerünk. A drukkoláshoz használt festék összetételét olykor „üzleti titokként" kezelték. Hagyományosan a fehér hímzést a női viseletben (vállra való kendő, fejre való kendő, kézbe való kendő), a felvetett ágyon (párnavég, lepedőszél), a sublót leterítéséhez, komakendőn használták. Egyes daraboknak fontos szerepük volt az egyházi és az emberélet fordulóihoz fűződő népszokásokban is. Továbbélésük, ismertségük a Gyöngyösbokrétának majd az újabb színpadi hagyományőrző csoportoknak és a szakmailag kitűnően gondozott népi iparművészeti mozgalomnak köszönhető." Fehér a fehérben  A kiállítás első felében egyfajta történeti áttekintést kapunk a településenkénti jellegzetességekből, a következő részben a kiállított tárgyak a XIX. század végétől a frontig készültek. A terem másik felében pedig a ma élő alkotók - főként saját tervezésű - munkáit ismerhetjük meg, az 1970-es évektől (az Export Háziipari Szövetkezet fénykorától) napjainkig. Az új keletű tárgyak egyike-másika, talán a népitől kicsit "elpártolva" letért az iparművészet határmezsgyéjére, mint pl. az a gyönyörű menyasszonyi ruha is, ám a hímzések hangulatukban, kisugárzásukban az "élő népművészet ölén" mégis ránk eleven erővel hatnak... A felsorakoztatott míves hímzések arányaiban, „aranymetszéseiben", az öltések ritmusában, a léptékben, a művészi remeklésben megalkotott kerti virágokban - (tulipán, őszirózsa, rózsa, rozmaring) és a szerelmi szimbólumokban - (szív, páros galamb, koszorú), a pompázó változatos gazdagságban, a finom, csipkeszerű lyukhímzések aprólékos megoldásaiban, mind a kiérlelődés zamata érződik. Borka Elly A kiállítást Kecskés József rendezte és építette. TÁJAK A PEREMEN - MEGYEHÁZI AJÁNDÉK KICSIKNEK, avagy tájoltatás Pest megyében - 2007 VISSZHANG Pilisszentlászló község lakossága nevében szeretném megköszönni, hogy a Ládafia Bábszínház a tájoltatás keretében előadást tartott nálunk 2007. október 29-én. Nagyon élveztük az előadást. A helyi újságban cikket is írtunk róla.Pilisi ősz Kabai Piroska Az évről évre hagyományos Pilisi ősz idén két kulturális programot kínált a napfényes Mihály-napi szombaton. Délelőtt a biatorbágyi Ládafia Társulat különleges vásári bábjátékát nézhettük meg a községháza udvarán. Nyakigláb, Csupaháj és Málészáj történetén körülbelül tíz felnőtt és harminc gyermek derült önfeledten. A díszletként és játéktérként is szolgáló forgó láda, - a ládafia - a fából készült bábok, mind Néder Norbert keze munkái, aki mesélő, szereplő és bábos is egyszemélyben. Az előadást fűszerezte még, hogy a mesélő a nézők - szülők - soraiból is választott szereplőt: Málészájat, így volt gyermek, aki láthatta apukáját, anyukáját, amint munkavédelmi felszerelésben - szöszösítő köpenyben, szemüvegben és kalapban - ledolgozzák az egy esztendőt. Karcsi bácsi élőzenével kísérte az előadást: tekerőn játszott leginkább, de táskájából került elő tibeti csengő, dél-amerikai kecskék körméből készült csörgő, kereplő, rumbatök, sárkánygerinc és csörgődob is. (Megjelent:Falu / Dedinoviny (Pilisszentlászló)V. évfolyam 8. szám 2007. szeptember) |
